Három éve minden nap készültem rá, hogy Zuleika visszaadja öregecske testét teremtőjének. Elnyűtte, elhordta, 22 évig használta. Amikor hozzám került, nehezen vette a levegőt, szörcsögött minden lélegzetvétel. Alig létező súlyát támolyogva vitték kicsiny lábai. Sajnálkozva figyeltem és arra gondoltam, utolsó napjait éli talán.
Így teltek a napok. Zuleika dorombolt, aztán éhes volt, aztán feküdt kicsit a terasz lágy napsugarai alatt. Aztán elölről. Légzése szépen javult.
- Nagyon szerethet téged Emi néni még az Égben is! – mondtam neki.
Emi néni hosszú betegsége alatt négy macskáról és egy kutyáról gondoskodott minden nap. Nem mert meghalni addig, amíg biztonságban nem tudta szeretett jószágait. Egyenként, sorban kerültek hozzám az állatok, még Emi néni életében. Utolsóként Zuleika. Ő volt a legkedvesebb. Emi néni kihűlt testéről vették le őt. Mellkasán feküdt és dorombolt.
Óvatosan, lassan fogtam kezembe a cicát, simogattam, mielőtt a szállító dobozba tettem.
- Vegyél kesztyűt… megfogod, csak úgy? – aggódott Emi néni barátnője, aki beengedett a lakásba. Nem vettem kesztyűt. Emi néni törékeny kezének simogatása még ott volt a bundácskán.
Zuleika megértette, hogy itt kell élnie. Hogy élnie kell. Telt múlt az idő és élt. Más macskáim megbetegedtek, meghaltak közben. Ő csak jött rezzenéstelenül. Ilyenkor az ember tudomásul veszi, hogy rajta nem fog az idő. Az egyik szemére ugyan már nem látott és egyre többet feküdt valahol kényelmesen, de kérte az ennivalót. Így a pontos, kérte, de egyre kevesebbet evett belőle.
Azon a napon, amikor már nem mozdult el a párnájáról és maga alá pisilt, megdöbbentem és kicsit meg is sértődtem. Zuleika! Te is meg fogsz halni?
Egy teljesen használhatatlan szív, tüdő és máj dolgozott benne, ki tudja mióta… Mitől élt? – kérdezték az állatorvosok csodálkozva. Miért élt még mindig, még így is?
Ezen én is elgondolkoztam. Azért élt, mert jó volt élni. Boldogság! Nem követte el azt a bűnt, amit mi, emberek sokszor elkövetünk. Hogy nem vagyunk boldogok. Boldog volt, örült a napsütésnek, az árnyéknak, a kályha melegének, a májkrémnek és békességnek. Elégedett volt macska-létével. Kicsi angyal volt, ártatlanul.
Felnövekvő, az emberi szeretetben.
Czigány Ildikó
