Ezüstnyár.
Fűzlevelek közt
szürke ágak tekeregnek.
Megszűnt színek.
Remeg a fény, feled a dél.
Homály hűsíti lehunyt szemem.
Csillanó létra lesétál a vízbe.
Hamuvá égnek a nyár ágai.
Halódó lehetne, ha tudná, mi a halál.
Szeptembernek hívna, ha volna nevünk.
A fény feledő.
A dél temető.
Lebeg, ragyog, por a világ.
Ezüst fröccsen – Collie kutyám szőre szárad.
A fény is feledés. A halál is hála.
Szürkévé ájul, kiég az ág.
Ne mozdulj! Várj!
Már majdnem fehér…
Teljes a ragyogás!
