Boldogságbúvárok

Világjárvány: mit csináljak otthon?

Ez a poszt hirtelen felindulásból született, és sok mindenről NEM szól. NEM szól arról, mit kell tudni a koronavírusról, és hogyan fut le a járvány: ezen nálam sokkal hitelesebb szakemberek, orvosok, virológusok éjt nappallá téve dolgoznak. NEM szól arról, milyen országos intézkedésekre van szükség: ezen az ország vezetése dolgozik, hozzájuk fut be a legtöbb olyan valós információ, amire hiteles véleményt alapozni lehet. És arról SEM szól, hogy megmondjam a tutit Neked, kedves Olvasó, hogyan oldd meg az életedet a megváltozott helyzetben, mert ezt mindenkinek saját magának kell formálnia. Te tudod a legjobban, mi a jó Neked, szeretteidnek. Akkor miről szól a bejegyzés? Csak és kizárólag arról, hogy én magam mit szeretnék tenni az elkövetkezendő napokban, hetekben, hónapokban. Ha valakinek érdekes lehet, vagy gondolatébresztő, az, amit csinálok, annak örülök, de mindenki tegye, amit a szíve és józan esze diktál!

Gondolkodjatok, de ne kételkedjetek magatokban sokat.

A Szünet gomb után után meg kell majd nyomni a Restart gombot: én gondolatban erre készülök. Hogyan leszek majd jobb ember, felkészültebb, etikusabb, értékesebb, ha „kimúlik” a járvány? A világ baját megoldani úgy tudom, ha hozzáteszem a saját hozzáadott értékemet a megoldáshoz.

Nos tehát, mit teszek én?

Feladatlistát írok

Lehet, hogy közhelyes, avítt, de ez az origo. Koronavírustól függetlenül támaszkodom rá, de azért írom most mégis első helyre, mert a változó körülmények között is keretet ad, megszokott rituálé, így biztonságérzetet is nyújt.

Van egy – ne nevessetek ki! – szamárfüles, pecsétes dinoszauruszos iskolai naptáram, amit imádok. (Sőt, igazából ez már a második, egyet teleírtam…) Ez a feladatlistám. Így néz ki:

Ebbe gondolatjelekkel szoktam felírni minden fontos tennivalót, és ami megvalósul, kihúzom. A következőkre kell gondolnom: szeretteim, egészségem és jelenlegi munkáim (távoktatássá alakult oktatás az Állatorvostudományi Egyetemen, PhD védések, blogok, vlogok, egyéb irományok, köztük egy új, formálódó könyv).

Valójában remek érzés kihúzogatni az elvégzett feladatokat, hiszen kézzelfogható jele van, hogy tettem aznap valami hasznosat. Vegyesen ömlesztve vannak benne a „hivatalos” és „magánjellegű” teendők, a csekkbefizetéstől kezdve egy prezentáció, vagy távoktatáshoz szükséges videofájl elkészítésén át addig, hogy vegyek homoktövises szappant a piacon.

Hogy miért ömlesztve? Mert egyetlen ember vagyok, és egyszer 24 órás napokba kell mindennek beleférnie. Ilyen szempontból nincs külön anya, dolgozó nő, romantikus nő, szociális nő. Egy nő van. Megint csak ne nevessetek: még a hajmosást is fel szoktam írni. Pakolással együtt tizenöt perc, plusz a száradás, szárítás: az pont egy combos késés, ha nem kalkulálom be…

Le szoktam ülni ezzel a bizonyos dinós füzettel (amelyhez gagyi módon érzelmi szálak is fűznek), okostelefonnal és a kisnaptárammal, és átgondolom, szinkronizálom a programokat, feladatokat. Nekem ez vált be!

Értékelek, tervezek

Na, ez már jóval több, mint a feladatlista, és nagyon elvontan hangzik, pedig nem az. Értékelni a múltat kell, tervezni a jövőt. Amire a nagy rohanásban nem jutott elég idő (lásd csendről szóló bejegyzés!), arra most nincs kifogás. Leülni, végiggondolni: ki is vagyok, hol is a helyem a világban, mit is szeretnék megcsinálni.

Bocs mindenkitől, ijesztgetés nélkül: meglegyint minket a mulandóságunk szele, amit igyekszünk a hétköznapokban olyan messzire tolni magunktól, hogy eltűnjön a látóhatárról is. De mivel az elmúlás maga kőkemény racionalitás, és nem délibáb, mindig visszakúszik, és egyszer bizony erőt is vesz majd rajtunk.

De addig is, annyi a dolog! A tervezésben nálam „kisebb és nagyobb” ügyek is szerepelnek, például: hogyan foglalom le hasznosan a hét éves Ricsit az otthonléte alatt, hogyan fogom a lehető legjobban beosztani a napjaimat, mit tehetek a számomra oly kedves állatvédelem aktuális ügyeiben, mikor fogjak neki a harmadik könyvemnek, hogyan tudom racionalizálni a kiadásokat, hogyan tudok Anyáék helyett vásárolni menni, honnan lehet a Ricsi által oly kedvelt műanyag szívószál helyett ugyanarra a célra szolgáló tésztát beszerezni… Van itt annyi minden, csak győzzem végiggondolni!

Mindennap felhívok valakit, aki fontos nekem

A járványügyi helyzet miatt az elkövetkezendő időszak nem az új kapcsolatok építésének, hanem a meglévők ápolásának az ideje. Biztos vagyok benne, hogy Neked is vannak a lelkedben, fejedben, noteszedben olyan emberek, akiket szeretsz, kedvelsz, és akikkel kicsit elhanyagoltátok egymást.

Nos, ezen csodásan lehet most változtatni, én legalábbis ezt tervezem. Minden nap fel fogok hívni, vagy egyéb módon elektronikusan felkeresek valakit: egy barátot, kedvelt ismerőst, akiről régóta nem hallottam, akiről nem tudok annyit, amennyit szeretnék. Itt az alkalom!

Ez a gondolat a hivatalos kapcsolatok esetén is értelmezhető. Egy nagyon okos bankár hölgy egyszer azt tanácsolta nekem, hogy időnként, szinte random módon csörgessem fel a kontaktjaimat. Hogy miért? Csak megkérdezni, hogy vannak…! Ez remek, értékelvű és hasznos tanács. Ugye, mennyire nem szereted Te sem, kedves Olvasó, ha csak akkor keres valaki, ha akar Tőled valamit…? Na ugye! Senki nem szereti, és nem is helyes.

Kimegyek a kertbe – és kicsit sem lesz unalmas

Vissza a természetbe! – Idézhetném, ha Rousseau szimpatikus lenne számomra, de nem az. Így csak azt mondom, szeretnék többet lenni a kertben, mert olyan szerencsés vagyok, hogy rendelkezésemre áll egy talpalatnyi belőle. Szeretnék közelebb kerülni a babérkerítésemhez, a fűszálakhoz, virágokhoz, zümmögő, repkedő és szaladgáló kis lakóihoz. Eddig is ott voltak, de most nem csak nézni szeretném őket, hanem látni is.

Persze mindezt nem egyedül képzelem: Ricsivel, akit még nem rontott meg a műanyag világ, és ösztönösen vonzódik mindenhez, ami zöld. Párommal, akinek úgy kell egyébként követhetetlen napi tempója mellé a nyugalom, mint egy falat kenyér. Szüleimmel, akik szerencsére jó egészségnek örvendenek, de a friss levegőt ritkán szívják. Tágabb családommal, barátaimmal.

Ki vagyok éhezve az olvasásra!

Az elmúlt években ezen a területen nagy hiány alakult ki nálam, az olvasni vágyott, de még olvasatlan könyvek stóca folyamatosan nő… Azokról nem is szólva, amiket szeretnék újraolvasni, hiszen minden könyv, minden történet, de még egy-egy megfogalmazás is mást jelent, mást mond az olvasónak minden életkorban, minden élethelyzetben. Egy jó könyv újraolvasása évekkel később (és sok tapasztalattal a hátunk mögött) semmihez sem hasonlítható „Aha!” élményhez tud juttatni minket. Vagyis: olvasni fogok!

Érdekes módon, a számomra oly fontos olvasás inkább áldozatul esett az elmúlt időszakomnak, mint az írás. Azt is folytatom, természetesen, de azzal nem érzem magam oly mértékben elmaradva.

Sportolni fogok

Edzőként nagyon ciki, de az elmúlt évek sok ülése, írása, fáradozása, stressze bizony meglátszik rajtam. Határozottan merem állítani, hogy nem jó az erőnlétem: pontosan tudom, milyen tud lenni, és most határozottan nem olyan. Erről csakis én tehetek, mint ahogy ellene is. Otthon is akadnak eszközök, amelyek bevethetők, illetve ahogy jön a jó idő, a kertben is lehet mozogni, nem feltétlen kell elmenni közösségbe. Mindenki számára elérhetőek egyébként a különféle aerobic-, saját súlyos, gerinctornás, jógás stb. videofelvételek, a sokkal durvább, profibb fegyencedzésről nem is beszélve: kifogás igazából nem elfogadható. Magamtól sem fogadom el. 😉 Úgyhogy hajrá…

Valós és digitális rendrakás vár rám

Hát igen, rendet tenni nem csak a lélekben és a fejben kell… Ahogy egy pszichológus barátnőm mondani szokta: „amilyen kint, olyan bent”!

A feladatlistámra felkerülnek olyan tevékenységek, mint például: rendet rakni a padláson, lomtalanításra előkészülni, megkeresni a fülbevalók és zoknik elveszett párját…

És persze a digitális rendrakás! Világunkban óriási jelentőségű. Mentett fényképeid, irataid, a gépeden, háttértáradban lévő fájlok rendben vannak? Nekem nem, illetve nem annyira, mint szeretném.

A virtuális jelenlét kapcsán fontos a különböző platformokon, közösségi oldalakon a személyes fiókokat rendbe tenni. Szeretnék végigmenni az összes fiókomon, és aktualizálni a tartalmakat. Jómagam a következőkön vagyok fent: Facebook (személyes és szerzői profil), LinkedIn, Instagram (személyes és szerzői profil), a hiányos Researchgate, MTMT (tudományos publikációk adatbázisa) és TikTok. Ezeket ugyanúgy gondozni, „locsolgatni” kell, kellene, mint a virágmagokat a kerti ládában… Van velük tennivaló.

Főzés, sütés

Viszonyom alapvetően jó ezzel a műfajjal, bár nincsen alkalmam minden nap gyakorolni. Szeretek a konyhában matatni, és nem szokott az eredményre panasz lenni, de napi rutin híján ezek a műveletek a kívánatosnál több időt vesznek igénybe. Hát, nosza! Elő lehet kapni a receptkönyveket, vagy rá lehet guglizni, mindegy: készülhetnek a jobbnál jobb falatok!

Kedves Olvasó, a helyzet az, hogy két dolgot semmiképp sem szeretnék tenni: pánikolni és unatkozni. Ja, még álhíreket, tévinformációkat sem szeretnék terjeszteni, ez talán a harmadik. A fenti listát elolvasva inkább az a kérdés merül fel bennem, lesz-e minderre elég időm, és nem az, hogy mégis mit fogok magammal kezdeni.

Mindenkinek egészséges, egymásra figyelős, egymásnak segítős, pánikmentes, unaloműzős, megnyugvós, töltekezős, felkészülős, tervezős elkövetkező heteket, hónapokat kívánok szeretettel!

A. I. Willis

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük