A fejünkben van a boldogság? Vagy a neurotranszmitterekben? Azaz, neurotranszmitterek (idegrendszeri átvivő anyagok) vannak a “fejünkben”. Most már teljes a káosz!
De hol az igazság? Puszta kémia volna, hogy éppen boldognak érezzük-e magunkat? Méreg-e a gyógyszer és éltet-e minden természetben serdülő növény?
Nemrégiben épp az idegrendszerre ható növényekről beszéltem egy kis csapatnak, amikor felvetődött a kérdés.
Én ugyanis két látszólag ellentétes diszciplina, tudomány és hit határán sétálok… Azon a határon, ami a kettőt szerencsétlen módon elválasztja. És ami szerencsés módon akár össze is kötheti! 🙂
Tény, hogy ezek a bizonyos neurotranszmitterek, endogén (testünkön belül termelődő) anyagok, valamint a kívülről bejuttatott táplálékok, élvezeti cikkek, gyógyszerek, kábítószerek hatóanyagi alaposan befolyásolhatják közérzetünket.
Mindenki tapasztalta már, hogy az illatok, illóolajok – egy parfümé, egy régi emléket idéző szobáé – elrepítenek gondolatban. Nem véletlenül születtek gyönyörű verssorok illatok ihletésében. A kémia „tetten érte” őket. Terpenoidok, köztük is a Mono- és Szeszkviterpének. Szintetikusan is előállíthatók.
A költészet is csak kémia? Egy bódult pillanat tudatosan tervezhető?
Fejlett és érzékeny idegrendszerünkre nagyon sok növényi anyag hat. Van, ami nyugtat, egy jó kis citromfű tea, levendula, komló. Van, ami serkent, a kávé, a zöld tea, a magas kakaótartalmú csokoládé. Pontosan ismerjük az okát, a hatásmechanizmusát. Persze, fokozva, felerősítve ezeket a hatásokat, erős hatású gyógyszerekkel, mérgező növényekkel, kábítószerekkel találkozunk. Fájdalomcsillapító morfium, hipnotikumok, doppingszerek, antidepresszánsok. Vannak bizonyos hatóanyag csoportok, amelyektől ezek a hatások várhatók, ilyenek az Alkaloidok. Amikor kávét iszunk, csokit eszünk, velük találkozunk. A kólában, a tonikban, sőt, a krumpliban is. Kémiailag közel állnak azokhoz a vegyületekhez, amelyektől jobb, ha óvakodunk, vagy csak az orvos írhatja fel. Vajon nem mindegy, hogy kívülről kerül be a szervezetünkbe vagy odabent termelődik valami? Hiszen szteroidok is termelődnek „bennünk”, a mellékvesében, vagy ivari hormonként, vagy koleszterinként. Kívülről mégis csak nagyon indokolt esetben juttatjuk be a szteroidokat.
Nem mindegy, hogy szervezetünk termel endorfint, dopamint, szerotonint vagy kívülről is „rásegítünk”? Ezeket hívja a köznyelv „boldogsághormonoknak”. De mennyire nem!
A két hatás mechanizmusának óriási különbségéről ajánlom Dr. Freund Tamás agykutató előadását a Mindentudás Egyeteme sorozatban. Egy kis csoki, egy kis kukorica (triptofán nevű aminosav, ami közreműködhet a szerotonin képződésben) valóban szerepet játszhat a „boldogsághormonok” endogén úton való létrejöttében. És ettől nem is lesz nagyobb bajunk.
Amíg testünk van és benne működik az agyunk, addig ezek az anyagok bizony hatni fognak a hangulatunkra, közérzetünkre, békés álmunkra, fájdalom érzetünkre, memóriánkra, tanulásunkra, teljesítményünkre, félelmeinkre és boldogságunkra.
De ahogy fejlődik a tudomány, a neurobiológia, úgy fejlődik lelkiségünk is – remélhetően! Úgy vesszük észre, mi, mindennapi emberek és elismert agykutatók egyformán, hogy a boldogság “belül” lakik és kevéssé függ a külvilágtól, a külső körülményektől.
Lev Tolsztoj írja: “Boldog szeretnél lenni? Légy az!” Négyezer éves keleti és mai nyugati gondolkodók ugyanazt vallják. Harmónia, belső béke, derű, öröm jelen van, bennünk van.
Független az érzékelt világtól. Pont ez független, egyedül! Elmélkedés, szemlélődés, szeretet, szolgálat és a művészetek adnak kezünkbe kulcsot önmagunk, boldogságunk felfedezéséhez.
Nos? Kell-e hatóanyag a boldogsághoz?
A választ mindenki fogalmazza meg magának! Én is keresgélem szünet nélkül, elmélyülve agykutató, neurobiológus, botanikus, filozófus és jógi, költő és teológus írásaiban. Türelmes keresgélést minden boldogság-kutatónak!
