Boldogságbúvárok

Ki a végzet asszonya?

Carmen, Salomé, Sharon Stone az Elemi ösztönben? Én magam, mindenki rajtam kívül, vagy az a BIZONYOS harmadik nő? Milyen a viszonya a férfiakkal, és saját magával? Regényem, a Victoria címszereplője bizony femme fatale ízig-vérig, így kaptam meghívást a Belvárosi Kulturális Szalonba, ahol Pilát Gábor párkapcsolati szakértővel és Serfőző Krisztinával, a Szalon alapítójával beszélgettünk erről a rendkívül izgalmas női karakterről.

A végzet asszonya izgat bennünket, akár férfinek, akár nőnek születtünk. Éppen úgy felajz, mint minden olyan jelenség, amelyik vonz és taszít, amit egyszerre akarunk és félünk. Az előadásra készülve végiggondoltam, mit tudunk erről a diabolikus figuráról, aki a Paradicsom bülbülszavú ígéretét hordozza?

Sharon Stone ikonikus “kihallgatós” jelenete az Elemi ösztönből

Az első kérdés, ami felmerült bennem, az volt: feltétlenül pejoratív-e a kifejezés, a végzet asszonyához mindenképpen negatív jelentéstartalom kapcsolódik-e? Szerintem nem!

A femme fatale, vagyis a „fatális asszony” olyan nőként is értelmezhető – gondoljunk a szó latin eredetére -, aki beteljesíti a férfi sorsát. Végső soron így is, úgy is a férfi aláhullását okozza, azonban mindeközben megkoronázza az „erősebbik nem” földi pályafutását. Mert akit neked szánt a sors, azt az ördög is utánad talicskázza… Mi lehet nagyobb boldogság annál, mint hogy beteljesül, amire születtél, amire determináltattál?

A másik értelmezés egyértelműen egy puszta ellenségkép: az a delejes, démoni nő, aki először a férfiak szexuális vágyálmává válik, végül nyomorukat és pusztulásokat okozza. A femme fatale kultusz – sok-sok művészettörténeti és mitológiai előzmény után – az emancipációval, illetve a feminizmussal párhuzamosan erősödött fel. A XIX-XX. századi patriarchális társadalmi rend erős helytelenítéssel fogadta a női nem azon törekvéseit, hogy átvegye az uralmat saját teste és szellemi lehetőségei felett.

Megszületett tehát a nő „kettéhasítása” révén egy ellentétpár: a kedves, szelíd, engedelmes, megfelelően szolgalelkű, jámbor nőnemű lény, és az erotikától túlfűtött, vad, vonzó és életveszélyes dög, a femme fatale, a vamp képe, aki kiszívja az életerőt a férfiból, és leszopogatja a csontjait. A vámpírtörténetekben gyakran a szó legszorosabb értelmében.

Felicien Rops polgárpukkasztó festménye 1878-ból

A végzet asszonya: ki is ő, és mi különbözteti meg az irodalom és a filmtörténet többi női karakterétől?

A kora legtöbbször 20 és 40 év közé tehető, de ismerünk szinte gyerek, és idősebb femme fatale-okat is. Nabukov 12 éves Lolitája egy rutinos prostituáltat megszégyenítő profizmussal tekeri az ujja köré a férfi főhőst, aki iránt az olvasók időnként kínos, bűntudatban fürdő szimpátiát éreznek. A Veszedelmes viszonyok Merteuil márkinéja már jócskán túl van virágzásán, mégsem tud a férfiak többsége ellenállni a vonzásának.

Arca gyönyörű, teste formás, dús haja vállaira omlik. Színei, ruhája, szája, körme standhaliak: vörös és fekete. Vagyis vágy, szerelem, kéj és halál. Ostorcsattogtatós domina. Mély érzelmekre képtelen, csupán „héjanász az avaron” típusú párkapcsolatra alkalmas, körme újra és újra a férfi húsába tép. IQ magas, EQ nulla. Regényem egyik karaktere, Emma – kinek megformálása egyébként élvezetes kihívás volt – szélsőségesen, állatorvosi lóként hordja ezeket a karakterjegyeket. Egyfelől 18 éves korára csaknem három diplomával rendelkezik és nem állnak távol tőle a szadista hajlamok, másfelől ha feldühödik, toppant, affektál, hisztizik, akár egy kisgyerek.

Emma (A. I. Willis: Victoria című regényéből, Szunyoghy Viktória illusztrációja)

A femme fatale rejtélyes, veszélyes, kiszámíthatatlan. Vagy ő maga, vagy felbujtására a hálójába került férfi hübriszt, vagyis drámai vétséget követ el. Kreon és Antigoné óta tudjuk, hogy a hübrisz nem maradhat megtorlatlan… Carment például saját szerelme, Don José szúrja halálra.

A démoni nő szerelme végtelenül, szinte gyerekesen önző – nem is szerelem ez, inkább rögeszme.

Salomé, Heródes lánya levágatja szerelmi őrülete tárgyának fejét, és ezüsttálcára helyezteti, csak hogy végre megcsókolhassa. A kettősség sok esetben jellemzi a végzet asszonyát, bár érezzük, hogy a „kóristalány” megnyilvánulások nem őszinték, sokkal inkább a férfi megőrjítésére szolgáló eszköztár elemei. Baudelaire szerint például az „eperajku nő, az én gonosz varázsom” egyszerre „félénk és merész, törékeny és hatalmas”.

Aubrey Beardsley illusztrációja Oscar Wilde: Salomé című művének első angol kiadásából

A nő maga a vitalitás, életet ad, és életeket ment meg. A férfi személyes tragédiáját, vagyis Ádám öngyilkosságát Madách művének záró képében Éva akadályozza meg, amikor bejelenti terhességét („Anyának érzem, oh Ádám, magam”). A végzet asszonya ennek ellentettje, életeket vesz el, de legalábbis kockára tesz. A vég Baudelaire-nél is predesztinálható: mikor „kiszítta már szegény csontom velőjét”, „mellettem… egy csontváz reszkető, kuszált roncsa maradt csak” (A vámpír metamorfózisai, Babits Mihály fordítása).

Ha lekapargatjuk a végzet asszonya karakteréről a csábos külcsínyt, egy antiszociális, de minimum nárcisztikus személyiségzavaros, viszonylag egyszerűen működő nőt találunk alatta. A kérdés már csak az, hogy maga a szenvedés okoz számára tizenöt perc kielégülést, vagy „csupán” céljai elérésére törekszik, bármi áron, bárkit eltaposva útja során.

A Belvárosi Kulturális Szalon végzet asszonyáról szóló estje, 2019. október 3.

A Belvárosi Kulturális Szalon teltháza is bizonyítja, hogy mekkora az érdeklődés napjainkban is eme érzelemsivár Valkűr, a végzet asszonya iránt. A művészetben tulajdonságait kisarkítják, de ez persze nem jelenti azt, hogy a való életben nem találkozhatunk hasonló személyiségjegyekkel. A javaslatom egyszerű: fuss, Forest, fuss!

A. I. Willis

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük