Van, amit nehezen szokunk meg. Van, amit kellemetlennek találunk, de jobb híján beletörődünk. És van, amiről tudjuk, hogy képtelenség. Kinek, mi.
Nekem például a sütés-főzés. Türelem híján. Vagy az informatika. Mert utál engem a számítógép. Vagy itt is a türelem hiányzik?
Önfejű, öntörvényű, lázadó típus vagyok. Akaratos. És konok. Egy ideig most is mérgelődtem, aztán…
Lelassult az idő! Nem rohantunk át zakatolva a napokon, a tavaszon és ez jó! Hömpölyögtek a napok, mint egy türelmes folyó hatalmas deltatorkolata.
A parancsot megtagadtam volna, de az idő kedves erőszakának kötényében elkezdtem főzőcskézni. Tulajdonképpen sokkal finomabbak az ebédjeim, mint korábban… És milyen érdekes, összeköt a nélkülözhetetlen emberekkel, zenékkel a nyavalyás komputer.
Mentem volna valahová? Már nem… Jó volt. Sorba rendeződtek a tennivalók, mint front előtt a zivatarfelhők. De el is múltak. Maradt idő megnyugodni. Nézelődni. Tétlenkedni. Alkalmazkodni. Hiszen a túlélők mindig alkalmazkodtak az új körülményekhez. A biológiai rendszerből az hullik ki, ami ellenáll, ami nem képes érzékenyen reagálni a változásokra. Ami gépies, az nevetséges. Vagy halott.
Észre kell vennünk mindenben a szerethetőt. Ezt mondtam, amikor sokadszorra „kellett” New York-ba repülnöm és egy zajos szálloda idegen szobájában tölteni az éjszakát, a napokat. Felhorzsoltam ugyan a bőröm, de megszerettem a horzsolásokat is.
Most is így van ez. Ha kellemetlen a közérzeted, kicsit ingerült vagy, kicsit tehetetlen, akkor lépj ki a virágok közé és nézz fel az égre! Köszönd meg! Keresd meg azt, amiért hálát kell adnod! Mélységesen boldog leszel.
Kegyeltje a karanténnak. A csönd érlel. Miután mozogtál, miután beszéltél, miután énekeltél, ülj le és hallgasd a körkoncertet! A létező világ hangjait. Engedd, hogy áramoljon. Ne szólj bele. Te is része vagy. Te vagy az. Ez már majdnem ima.
Ottlik Gézát megkérdezték egyszer, mivel foglalkozik éppen. „A létezés-szakmában dolgozom” – volt a válasz. Micsoda felismerés! Ha már nem szállnak fel a repülők, ha már nem nyitnak ki a boltok, ha már nem kell bizonyítanod, helyt állnod, megalkotnod, kiszolgálnod, berámolnod és elmondanod, akkor – és csakis akkor – nézz körül bátran és kezdj neki!
Mit is tennék máma? Pontosan azt, amit tegnap. Nem vár senki. Nem vagyok éhes és minden tiszta. Már mindent leírtam. Már jót futottam. Már nincs semmi fontos. Csak a lényeg. Hajónkból kidobáltuk a felesleget. Létezés-technikámat csiszolgatom napról napra. Mosolygok közben.
