Hálás szívvel köszönöm a felkérést, hogy vendégblogger lehetek a Boldogságbúvárok oldalán. Miközben bemutatkozom, azt is megismerhetitek a cikkből, miként gondolkodom. 50 évesen, határtalan emberszeretettel, nyitottsággal és segítőkészséggel eldöntöttem, hogy az elkövetkező időt felnőttek lelki egészségmegőrzésének szentelem. Teszem is ezt már nyolcadik éve életvezetési tanácsadóként, előadóként és a Boldogságra hangoló workshop gazdájaként.
Eleve fontosnak tartom rendbe tenni, hogy el kell fogadni: vannak dolgok, amikre van ráhatásunk, másokra pedig nincs. Ilyen pl. a szívünk mint szerv. Nem tudjuk befolyásolni, nincs ráhatásunk. Az akkor is dobog. Az izmainkkal nem ez a helyzet. Bizonyos fokig tudjuk befolyásolni, bizonyos mértékben nem. És ott az agyunk, az elménk, amire abszolút hatással bírunk! Tudjuk befolyásolni milyen gondolatoknak engedünk teret ott.
A boldogsághoz vezető út három “E” betűje
A jelenlegi helyzetben (is) azt tanítom, hogy először van az Elfogadás. Ezt követi az Elengedés. Fogadd el, majd engedd el, amire nem tudsz hatással lenni! Majd jön a harmadik e-betűs, az Elindulás! Na ezzel van dolgod, erre van hatásod.
Te tudod eldönteni, hogy jó úton jársz-e, vagy másik célt kell kitűznöd. Ha ez utóbbi, akkor kidolgozni és lebontani szépen kisebb egységekre. És mindennek a lényege a tett, a cselekvés. Hogy indulj el!
Azt mondod, karantén van? Akkor is fel tudsz hívni valakit, tudsz e-mailt írni, chatelni, Skype-olni, ZOOM-olni. Be tudsz iratkozni egy képzésre, el tudsz kezdeni bármit tanulni, sőt új ismeretségeket is ki tudsz alakítani. Csak haladj, ne állj le!
Az Öreg Gyermek
A névjegykártyámon egy Lao-Ce mondat áll: “Az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik.” Tudom, hogy azt az elsőt a legnehezebb megtenni, de indulj el! Aztán majd szép sorban jön a többi és a többi. Tudtad, mit jelent az i.e. 6. században élt, kínai tudós neve? „Öreg gyermek”. Nekem nagyon tetszik ez a név. Hiszen melyikünk nem a benne rejtőző gyermeket keresi minduntalan?
Hivatásom során előszeretettel ötvözöm mind a keleti, mind a nyugati filozófiákat.
Az élet értelme – keleti és nyugati módra
Két nagy kedvencem az Ikigai és a Kaizen. Az Ikigai az életünk értelmének megtalálása. Hogy miért is érdemes minden nap felkelnünk. Ezt a japánok hihetetlen magas színvonalra fejlesztették Okinava szigetén. Nem véletlenül ott él a legtöbb igencsak idős ember. Méghozzá kiváló egészségben!
De nem kell ahhoz Okinaván élnünk, hogy megtaláljuk a létünk értelmét.
A másik dolog pedig a Kaizen, amit szeretek: a folyamatos fejlődés filozófiája. Hiszek az élethosszig tartó tanulásban. Mindig lehet jobbá és jobbá tenni az életünket. Ami messze nem jelent maximalizmust. Ellene vagyok annak. Tanítom a megelégedettség érzésére törekvést. Legyen elég az elég jó!
És mindent szépen, lassan, apró léptekkel.
És hogy nyugatról is említsek: lelkes követője vagyok Simon Sineknek, aki magáról azt vallja, hivatásos optimista. Sinek a MIÉRT-jeinkben keresi a megoldást. Ez sokkal bonyolultabb annál, mint gondolnád. De alapvető, hogy megtaláld!
Gyakran érezhetjük úgy, hogy az élettől citromot kapunk. Olykor sokat is. Én abban tudok segíteni, hogy abból limonádét, vagy limoncellot csinálj…
Kinek-kinek gusztusa szerint!
Reichardt Aurélia