Ütős kis reklámfelirattal találkoztam a minap, s eltöprengtem, hogy lehet-e hideg valami, ami nincs. Aztán visszavettem a gondolati radikalizmusból, hisz hogyan ne lenne szíve, hát azzal szeretett „nem is olyan rég, ha jól emlékszem még”. Akkor meg mi történt? Hogy képes ugyanazzal a szívvel, ugyanúgy valaki mást szeretni, vagy éppenséggel ugyanazzal a szívvel ugyanúgy engem már nem szeretni? Hogy tud átállni hirtelen vagy akár szép lassan egy új pályára az a kis izomcsomó a mellkasban?
Ha a világ nyolcadik (de leginkább első) csodája a szerelem, két korábban egymást nem ismerő ember harmóniája, összeolvadása, akkor mi-csoda az elválás, hogy lehetséges egyáltalán? Ha őt, s csakis őt akartad 24 órában, de inkább 25-ben, akkor most hogy lehet a szíved, vagy az övé, vagy mindkettő hideg, mint a jeges kávé?
Talán mert ez a dolgok rendje? Ami nem volt, aztán lett, az egyszer újra nem lesz?
A gyakorlat, a statisztika ezt támasztja alá, oly kevesek maradnak együtt manapság hosszú távon, a modern ember – ha ez nem is tudatosul benne- állandó út- és útitárs-keresésben van, pedig lehet, a másikban való elmélyedést kellene erősíteni a potenciális partnerek listájának gyarapítása helyett…
Aztán persze lehet, hogy pont a mélyebb megismerés a gond, jön a felismerés, én nem is ilyen lovat akartam. Az idő is egy furcsa jószág, lehetőséget ad ezer összeforrasztó közös élmény átélésére, de az idő változtat is mindenkit. Ami kezdetben „poén” volt a másikban, az mára halálosan unalmas, fárasztó és ciki lehet.
Úgy tűnik, minden, s az ellenkezője is igaz, ellentétben a jeges kávéval, nincs recept…
Mister X
Üdv!
Congratulations!
👌🏻🙏🏻
Szeretettel Toldi Roza
Nagyon szépen köszönjük, üdvözlünk szeretettel!