Egy nyári műrepülés emlékére
…akkor pedig elindult az
égbolt és alánk terítette sok
szabad forgástengelyen kóválygó
hamvát,
elfordult arcom belesüppedt
felhő-öledbe és a mélybe zuhanó
szárnyvég mentén mosoly született.
Menyasszonyfák sodorták szárnyai
szirmait, fehéren forgók,
habzó virágzás a frissen nyesett
fűben, égi egyenlítő metszetei:
ezer rezdület,
a másodperc győztesei
forognak, forognak, szárnyvég –
ujja érinti óceán bőrét,
ölemben rak fészket a felhő,
pihen a fény.
Elfordul az ég,
szétszóródnak az arcok.
Czigány Ildikó
