Irigylem a lepkéket. Tudom, most arra gondolsz, már megint repülnék, legsajátabb szárnyakon. De nemcsak erről van szó. Azt sem bánnám, ha a telet személyem anyagából gyártott, de meghatározóan más formában lehetne eltöltenem, különös álomba zárva.
Észrevétlenül eljött a szerelem”
Nyáron aztán megkeresném virágotthonomat, attól függően, kinek nevezett a természet: ha kék övesbagolylepkének születnék, nyár- és juharfákat keresnék, ha medvelepke lennék, árvacsalánon élnék, gyapjaslepkeként tölgyesbe bújnék. De mégsem ez a legfontosabb.
Hanem a lepke átlényegülése „szellemi” lénnyé, attól kezdve, hogy szárnyakat bont és repülni képes. Mert a hernyó táplálkozik, levelet zabál, mással sem foglalkozik, mint a jövendő lepke előkészítésével, amihez energia kell. Cseréli az anyagot, szinte sisteregnek gépei. De ha lepkévé vált, megszűnik számára az anyagcsere megalázó kényszere.
Nincs szüksége többé a hernyó-világra, anyagból nyert energiára.
Kiteríti a szélre szárnyait, és most már csak repüli fog.
Czigány Ildikó
