Kedves Olvasók, figyelem! Nem vagyok a téma papírral rendelkező szakértője, nem szeretném megmondani a tutit, önjelölt coachnak sem neveztem ki magam, de gyakorló anyukaként, és úgy, hogy nyitott szemmel igyekszem járni a világban, van véleményem. Az alábbiakban ezt foglalom össze Nektek!
Mindennek az alapja a kisgyermek „épen tartása”. Hű, micsoda közhely, a legtermészetesebb dolog – mondhatnátok, és ez nyilván így is van. De…!
Aki volt már felelős 1 méternél alacsonyabb, vagy a körüli emberpalánta testi épségéért, az pontosan tudja, mekkora feladat egy folyamatosan izgő-mozgó, mosolygósan vakmerő, a végletekig önveszélyes kis lény biztonságának megteremtése, és napi 24 órás fenntartása.
Persze, a legalapvetőbb kötelességünk gyermekünk életben és egészségesen tartása, de igenis nagy feladat, méghozzá felelősségteljes, és roppant fárasztó. (Tragikus aktualitást adnak ennek a kijelentésnek az L. L. Junior kisfiával történtek – a szerk.) Nem véletlen, hogy annyi kisgyermekes szülő kóvályog zombiként, önt tévedésből sót a kávéjába, és sírja el magát bárhol és bármikor. Kalapemelés minden szülőnek, nagyszülőnek, óvodapedagógusnak! Már ezen a ponton ki lehet purcanni rendesen, de ha szerencsésen abszolváljuk, akkor se ünnepeljük magunkat. Hiszen még „csak” az életfeltételeket biztosítottuk, sehol sincs olyasmi, hogy szellemi fejlődés, tanulás, jövőtervezés…
Na jó, lépjünk tovább a képzeletbeli toplistára, arra a három szempontra, amit én mindezek után a legfontosabbnak gondolok.
TOP 1. Szeresd a gyerekedet, és mutasd ki neki!
Szeresd, és mutasd ki. Szeresd, és mutasd ki… Mondtam már, hogy szeresd, és mutasd ki???
Fotó: Treuer Ákos (a modell nagypapája :-))
TOP 2. Legyél Te magad önazonos és hiteles!
Legalábbis törekedj erre. Ahogy mondani szokták, a gyereked kicsi, de korántsem hülye. Hiába tanítod szóban az udvariasságra, ha Te csak rámordulsz köszönésképpen a szomszédra. Hiába hajtogatod neki, hogy hazudni bűn, ha Te sunyítasz, amikor a házastársad kérdőre von, miért is maradsz a munkahelyeden minden nap órákkal tovább. Hiába tanítod, hogy bátran álljon ki magáért, ha Te inkább mindenbe belenyugszol, csak vitatkozni ne kelljen. Mégis, hogy gondolod, hogy az üzenet így célt ér? Nem fog. Te hallgatsz a vizet prédikáló, részeg papra, szívesen mész a lyukas cipőjű suszterhez, a láncdohányos tüdőgyógyászhoz vagy a lenőtt hajú, kócos fodrászhoz? Ugye, hogy nem! Mondd azt, amit teszel, és tedd magad is azt, amire tanítod.
A gyerekek tisztán hallják a családban kimondatlan szavakat! Sőt, hangosabban üvöltenek a fülükbe, mint a kimondott szavak.
A csendesen vegetáló, egymástól is szenvedő szülők például önmagukat gyakran nyugtatják azzal, hogy az áldatlan állapot fenntartása a gyerek érdeke. Az eredmény azonban minden, csak nem üdvös, hiszen így nem csak erre a langyos tehetetlenségre tanítják – kimondatlanul is – a gyereküket, hanem még a boldogtalanságuk terhét is a gyerek törékeny vállaira helyezik. Az eredmény, vagyis a gyerek saját jövőbeli tehetetlensége, boldogtalansága szinte borítékolható.
TOP 3. Minden egyéb, amit „hagyományosan” a gyereknevelés kategóriába sorolunk.
Ülj le! Állj fel! Tedd le! Vedd fel! Ne csináld! Miért nem csinálod már?! A – türelmes vagy türelmetlen – ukázok száma végtelen, és ez persze így helyes.
Az én szememben azonban csupán a lista harmadik helyét foglalhatják el.
A. I. Willis
